Drága Zsuzsa!
Az alanti kép 1987. júniusában készült, nálatok, az Alma utcában:
Az alanti kép 1987. júniusában készült, nálatok, az Alma utcában:
A négy szereplő: Te, mindünk között a legszélesebb mosollyal, Pamela Roby és Barbara Laslett, a legjobb fajta amerikai feminizmus két vezető alakja, és jómagam. Az estére jól emlékszem. Isteni vacsorát készítettél – mint oly sok más alkalommal is –, és megadtad az alaphangot ahhoz, hogy miközben „munkáról” beszélünk, ezt lazán tegyük, minta baráti csevegésben film-élményeinkről, kedvenc olvasmányainkról és az élet megannyi élvezetéről cserélnénk eszmét. S ebben a könnyed, ám annál fajsúlyosabb beszélgetés-folyamban természetes módon jöttek felszínre személyes álmaid és törekvéseid egy világszínvonalú szociálpolitikai és szociális munkás képzés megteremtésére. Mindeközben, csakúgy mint máskor, az estét uraló meleg és baráti atmoszféra nélkülözte a vendégek mindennemű instrumentalizálását éppúgy, mint bárminő görcsös törekvést egy új pozíció és befolyás megszerzésére.
1A „nemzetköz” egyszerűen természetes közeged volt és maradt – ha éppen nemigen utaztál vagy az uralkodó politikai viszonyok közepette nemigen jöhettek nyugati látogatóid, akkor is. Ezt egyszerűen nem lehetett elvenni Tőled: világpolgár voltál és maradtál. Talán részben közös családi tradícióink tették, hogy nekem sem esett nehezemre az osztozás ebben a beállítódásban. A Nálad vagy általad megismert külföldiek közül többekkel külön barátságaim alakultak, és idővel én is szállíthattam Neked új nyugati barátokat. Mindez – világunk nemzetközi kapcsolatai, a sokféle és sokrétű szakmai barátság gazdag története, megerősödésük vagy elhalványulásuk – sokszor járt az eszemben, amikor megpróbáltam átgondolni, hogy szakmánkat, de egyszersmind egész életformánkat tekintve, a rendszerváltással mi is változott a „Kelet” és a „Nyugat” viszonyában. A mellékelt írás erről szól. Szeretettel ajánlom Neked.
Nagyon boldog 85. születésnapot és még sokat-sokat utána: Juli
2
