Kedves Zsuzsa,
hogy jól döntöttem-e, azt mind a mai napig nem tudom eldönteni, abban azonban, hogy szociológus lettem az egyik első és meghatározó élményem a „Társadalmunk rétegződése” című könyved elolvasása volt.
Az élet egyik nagy igazságtalanságának tartom, hogy soha nem dolgozhattam együtt veled és csak lelkes olvasóként követhettem nyomon szakmai munkásságod, miközben azt gondolom, hogy a társadalomról vallott nézeteink, elképzeléseink nem állnak távol egymástól. Számomra te azon kevesek egyike vagy, aki egész életében elkötelezetten harcolt egy jobb, igazságosabb, élhetőbb világért, aki mindig a védtelenek, az elesettek, az elnyomottak oldalára álltál, soha nem adtad fel elveiket, és személyes karrierednél mindig előbbre valónak tartottad a közösség ügyének előmozdítását. S hogy mindezt hallatlan szakmai tudással, felkészültséggel és lényeglátó képességgel tetted – az a hazai társadalomtudomány nagy nyeresége.
A születésnapodra készülődve, megpróbáltam a magam szerény módján – semmi esetre sem tudományos alapossággal - számba venni, hogy megy-é a magyar társadalom napjainkban előbbre, avagy éppen visszafelé halad. Az alábbi írásban az ezzel kapcsolatos – nem túl vidám - gondolataimat szeretném megosztani veled.
Ám a borús gondolatok ellenére Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok!
1